2008. július 30., szerda

Futás, dupla mosás és gyümik minden mennyiségben :)

No, ma végre kidugtam az orromat a vackunkból, köszönhetően annak, hogy végre normális időben fel bírtam kelni. Gurival együtt keltem és kimentem futni a mocsárba. Hi-hi. Végül is csak akkor süllyed el az ember, ha egy helyben áll benne. :) Csak 20 percet futottam - elég hamar meguntam ugyanis, mert kicsi helyen tudtam ténylegesen futni, arra nem mentem, ahol nyakig elmerültem volna a sárban - de még így is dőlt rólam a víz, ugyanis már reggel 7-kor is 30 C fok van. Kicsit féltem ugyan a macska-méretű patkányoktól, amik állítólag itt rohangásznak az apartman mögött, de gondoltam, csak elfutok előlük. :)
Tényleg nagyon kedvesek és nyitottak itt az emberek, nem is tudtam vörös fejjel beosonni az apartmanba anélkül, hogy ketten meg ne állítsanak csevegni egy kicsit. Elég vicces beszélgetések ezek, mert nagyjából kétfajta vietnámi emberkével találkozol, az egyik nem tud angolul, a másik meg valamennyire tud, de nem érted. Amikor a biztonsági őr elkezdte sorolni - miután megtudta a nevemet, hja! - hogy Malajzia, Thaiföld, Laosz, stb., akkor rájöttem, hogy arra kíváncsi, honnan jöttem, hát, nem hiszem, hogy tudja, Hungary hol van... de hátha! :) Vicces, hogy a környező országokat sorolta. Biztos nagyon hasonlítok egy maláj ismerősére! :D
Reggeli után gondoltam egy nagyot, hogy megismerkedem az itteni mosógéppel, ami HIDEG vízzel mos... ?? Ágyneművel és törölközővel kezdtem, biztos, ami tuti, ne a ruháim menjenek tönkre. No, hát meg is veregettem utána a vállamat, bár helyrehozhatatlan hiba ugyan nem történt, de teregetés helyett kezdhettem előlröl az egészet, csak ezúttal manuális programmal:S, ugyanis sokkal koszosabban szedtem ki őket, mint amilyenek előtte voltak. ??
Tegnap du. voltunk piacon - hát nem volt valami felemelő élmény, a gyümölcsök kivételével - de mint később kiderült, túl későn mentünk, csak reggel lehet húst venni és a kosz, meg a szagok is reggel elviselhető mértékűek.
Gyümik. GYümölcsök!!!!!!!!! :)) Vettünk gyümölcsöt. :) És utána is nézegettem itt a neten, hogy miket, meg hogy eddig miket ettünk. Ez volt a legviccesebb gyümölcs a piacon.
A nagyobbak akkorák, mint egy görögdinnye, barnás színűek (a képen zöld, de élőben inkább barna) és tele vannak hatalmas tüskékkel. Az angol neve durian. Ilyet mondjuk még nem ettünk. :)

Kétféle egzotikus gyümölcsöt vettünk végül az alma és a szőlő mellett, az egyik fürtökben kis világosbarna golyócskák, belül meg fehér, a másik meg rózsaszínes-lilás hosszúkás formájú, de zöld pikkelyek vannak rajta. Ilyen:
Amikor megvettük, akkor nem tudtuk milyen, de erről a képről rájöttem, hogy már ettünk ilyet Saigonban a hotelben, csak már meg volt pucolva. Szivacsos fehér belseje van, rengeteg aprószemű maggal. Nem rossz, de nem is lesz a kedvencem.

2008. július 29., kedd

Vietnami Szocialista Köztársaság - Cộng Hòa Xã Hội Chủ Nghĩa Việt Nam

Ma végre nem esik az eső, süt a nap!!! :)) Ennek örömére tanuljunk egy kicsit Vietnámról!
A leírást az ÁzsiaPortál vietnami cikkei között találtam, szerintem nem rossz.

A Vietnami Szocialista Köztársaság (Cộng Hòa Xã Hội Chủ Nghĩa Việt Nam) délkelet-ázsiai ország. Északról Kína, nyugatról Laosz és Kambodzsa, keletrõl pedig a Vietnami-öböl határolja.

Története
Vietnam történelme több mint 2700 évre nyúlik vissza. Évezredeken keresztül a Kínai Birodalom különböző dinasztiái kormányozták. Függetlenségét Vietnam a 10. század elején, teljes autonómiáját pedig egy évszázaddal később érte el. A vietnami dinasztiák kormányzásának a 19. század közepén szakadt vége, amikor a francia gyarmatosítás elérte az országot. A második világháború folyamán Japán megszállta az országot. A háború után Franciaország megpróbálta visszaállítani ellenőrzését az indokínai területek felett, ám sikertelenül, az indokínai háborúban Vietnam kivívta függetlenségét.
A genfi egyezmény két részre osztotta az országot: Észak- és Dél-Vietnamra. A hidegháború alatt Észak-Vietnam Kína és a Szovjetunió, Dél-Vietnam pedig az Egyesült Államok támogatását élvezhette. Az egyre erősödő feszültségek hamarosan háborúba torkollottak, aminek formálisan az 1973. januári párizsi békeszerződés aláírása, és az Egyesült Államok csapatainak 1973 márciusában történt kivonása vetett véget. 1974 januárjában azonban Észak-Vietnam megszegte a békeszerződést, és betört Dél-Vietnam területére. A harcok végül Sài Gòn 1975. áprilisi elfoglalásával értek véget.
1976-ban az északi kormány alatt az ország egyesült.
1979-ben vietnami csapatok szállták meg Kambodzsát és megdöntötték Pol Pot kormányát, ilyen módon stabilizálva Kambodzsát. Vietnam csapatait 1989-ben vonta ki Kambodzsa területéről.
1979-ben Kína egy sziget kapcsán területi vitába keveredve Vietnammal háborút indított az ország megszállására, azonban nem járt sikerrel.

Kormányzat
A Vietnami Szocialista Köztársaság egy erősen centralizált rendszerben kormányzott állam, amit nagyban meghatároz a Vietnami Kommunista Párt (Ðảng Cộng Sản Việt Nam). A kormány elméletileg ugyan független a párttól, ám a gyakorlatban az esetek többségében a párt utasításait követi. Ugyan történtek arra erőfeszítések, hogy a kormány és a párt tagjai ne ugyanazon emberek közül kerüljenek ki, ez a gyakorlat manapság is jellemző.

Politika
Habár Vietnamban nem léteznek ellenzéki pártok, a külföldi vietnami közösségek számos szervezetet hoztak létre a kormány hatalmának gyengítése érdekében, olyan országokban, mint Franciaország és az Egyesült Államok.
Vietnam tagja az ENSZ-nek, a Frankofónia Nemzetközi Szervezetének, az ASEAN-nak, az APEC-nek, és a WTO-nak.

Földrajz
Az ország körülbelül 331 688 km2-en terül el, vagyis alig kisebb, mint Németország. Domborzatát 40-40%-ban dombok és hegyek alkotják. Sűrű erdői az ország 75%-át borítják.
Az északi országrészt döntően fennsíkok és a Vörös Folyó deltája, a középsőt hegységek, míg a délit partmenti alföldek, a Dai Truong Son (központi hegyek) magasan fekvő sík vidékei, és a Mekong-delta jellemzik.

Éghajlata trópusi monszun. A levegő páratartalma az év során átlagosan 84%-os. Az éves csapadékmennyiség 120 és 300 cm között, a hõmérséklet pedig 5 °C és 37 °C között mozog. Két évszak létezik: a hideg, illetve a májustól októberig tartó forró és esős.

Gazdaság
A VKP 1986-ban megrendezett hatodik kongresszusával hivatalosan is felhagytak a marxista gazdaságpolitikával, és bejelentették a ðổi mới („helyreállítás”) gazdasági reformjait. Ezek sok tekintetben hasonlítottak a Kínában elindított reformokra, és hasonló eredményekre is vezettek.
Vietnam éves GDP-növekedése 1990 és 1997 között elérte a 8%-ot, 2000 és 2002 között pedig 7% körül mozgott. Ezek az eredmények a világ második leggyorsabban növekvő gazdaságává tették az országot.
Azonban a nagyfokú növekedéssel párhuzamosan nőtt a városi munkanélküliség is. Ennek oka az, hogy sok vidéki ugyanis a városokba költözik, hogy munkát találjon. A vidéki munkanélküliség becslések szerint a kritikusnak számító 35%-ot is elérheti az aratási szezonon kívül. Tovább rontja a helyzetet az állami és a külföldi tőkével működő cégek esetleges fizetésképtelensége, és a hadsereg leépítésének máig érezhető hatásai.
Bár WTO tag, Vietnam még ma is szegény országnak számít egy főre levetített 3255 dolláros GDP-jével. Az infláció mértéke 2004-ben kb. 14% volt, amit a „kétszámjegyű” besorolás elkerülésére a kormány 9,5%-ra csökkentett.
Észrevehetően növekedett a lakosság vásárlóereje, aminek oka a magas ingatlanárakban keresendő. A fővárosban, Hà Nội-ban az ingatlanok árai elérhetik a tokiói vagy a New York-i árszínvonalat is, ami meglepő lehet annak fényében, hogy a város lakosainak átlagjövedelme átszámítva havi 18 500 forint körül mozog. Az ingatlanárak robbanásszerű növekedésével a tulajdonosok magasabb áron tudták értékesíteni ingatlanjaikat.

Vallás
A Vietnámban uralkodó vallás a buddhizmus, de az ország középső és déli részén jelentős befolyása van a katolikus vallásnak is.

2008. július 28., hétfő

"Menjünk haza!" - első este Ca Mauban

Hétfő van, ittlétem harmadik napja. Júli 24-én, csütörtökön indultam otthonról, 25-én du. érkeztem meg Saigonba, ott várt Guri, majd 26-án továbbrepültünk Ca Mauba. Meséljen az eddigiekről egy vasárnapi e-mail:
"A Budapest-Frankfurt út eseménytelenül telt. A Frankfurt-Bangkok-Saigon útvonalon Boeing 747-tel repültem, Guri szerint mindenki úgy ismeri, hogy Jumbo Jet - nem tudom, de az biztos, hogy ekkora géppel még nem repültem életemben, szinte nem is éreztem, hogy repülök. Éjjel persze nem nagyon bírtam aludni, kényelmetlen volt, meg szomjas voltam és nem bírtam elkapni a mellettem elszáguldó stewikat (pedig Anna mondta nekem, hogy vegyek vizet - hát igen! :) ), de ezeket leszámítva nem volt olyan vészes, nem fáradtam el a kelleténél jobban. :) Első élményeim az ázsiaiakról, Nóri kedvéért sárgákról :) nem lesz nagy újdonság, de valahogy élőben jobban megérinti az embert. Az egyik, hogy kimondottan NAGYnak éreztem magamat :)), kb. a pasikkal vagyok egy méretű, de a satnyábbakat még így is lenyomom :). (Ez elsőre nem volt rossz érzés, de erről majd később bővebben.) A másik - ami evés közben különösen nem felemelő élmény - amikor megtapasztalod, hogy ők tényleg nem fújják az orrukat, hanem szívják és lenyelik. Már bocsánat. És én kajáltam közben!!
Bangkokban kiszálltam, az összekötő folyosón megcsapott a párás, meleg levegő, és az egész reptéren is meleg volt. NEM FÁZTAM! :)) Ujjatlanra levetkőzve észrevettem, hogy a meleg ellenére nem öltöznek lazán az emberek, durvább idő van, mint az Antillakon és mégis be vannak öltözve, többnyire hosszú nadrágot és legalább rövid ujjas polot hordanak, és ez itt Ca Mauban sincs másképp. (Mondjuk azon is meglepődtem, hogy itt, Ca Mauban nincs olyan nagyon meleg most, általában felhős az idő, no, meg persze többnyire esik, uh azért mégsem olyan nagyon meglepő :D :D. Guri szerint azért meleg van :D)
A saigoni reptéren könnyedén megtaláltam a tömegben Gurit, akinek a feje kimagaslott a többiek közül :))). Kinyílt az ajtó és úgy éreztem magamat, mintha egy fürdőben lennék felöltözve és sírva Guri karjaiba siettem.
Beszálltunk egy taxiba, ahol megtapasztaltam az ázsiai közlekedés szépségeit. Most értettem meg csak igazán, Guri miért mondta, hogy még ha el is fogadnák itt a nemzetközi jogsit, akkor sem vezetnék. Erre születni kell. Mármint, hogy ide, ebbe a kultúrába, és akkor megtanulod, hogy ha két autó konstans módon tart egymás felé és nyomják a dudát és egyre kisebb hely van, akkor sem ütköznek össze, és ha egy robogós olyan közel van a kocsihoz, hogy csak a fejét látod, akkor sem gyűri be a kocsi maga alá. Sávok csak úgy viccből vannak felfestve, még az is rendszeresen előfordul, hogy egy robogós, vagy akár egy kocsi a szembesávban jön és akkor sem kell csodálkozni. Ez így természetes, hiszen ő arra akar menni! Messziről izgalmas csak ez a robogósok tömegében lavírozó és egyfolytában dudáló kocsiáradat, a taxiban ülve, vagy az úton átkelve inkább félelmetes egy messziről jött, kreszhez szokott európainak.
A hotel pazar volt, érdekes és finom kaják, gyümölcsök, italok, csinos felszolgáló csajszik helyi öltözetben. Érdekes kavalkádja ez a nyugati igényeknek megfelelő helyi szolgáltatásoknak és jellegzetességeknek.
A boldogságom egészen addig tartott, amíg ki nem léptünk a hotelból. Elmentünk venni egy-két dolgot reggeli után, csak két úton kellett átkelnünk ehhez, de a fent említett közlekedési sajátosságok miatt halálfélelmem volt. Láttam, hogy a helyiek hogy csinálják, nagyon lassan lépdelnek az úton és akkor a robogósok kikerülik őket és csak a kocsikra kell odafigyelni, de ehhez olyan szinten kell kikapcsolnod az ösztöneidet, hogy én képtelen voltam megcsinálni. Ha Guri nem vezet át az úton, akkor inkább nem vásároltam volna. :)
Hát elég vicces repülővel utaztunk át Ca Mauba, nem sugárhajtásossal, hanem olyannal, aminek egy-egy propellere van a a szárnyak előtt, engem Balu kapitány repülőgépére emlékeztetett. A ca maui kifutópályát rizsföldek veszik körül, úgyhogy leszálláskor az volt az érzésem, hogy a mocsárban landolunk. Guri mesélte, hogy ha rossz az időjárás Ca Mauban és nem tud leszállni a repülő, akkor gondolkodás nélkül viszafordul Saigonba, mert csak annyi üzemanyagot visz, hogy ezt az utat oda-vissza megtegye, levegőben körözésre és várakozásra nincs idő (vagyis elég üzemanyag!).
Az apartman tényleg szép nagy, de ezek a szagok! Persze most már kezdem megszokni, szerencsére az ember orra gyorsan elfárad...
Hosszú távon nagyon idegesítő (lehet), hogy az itteni emberek udvariasságból mindenre rávágják, hogy "Yes, Sir!'', pedig egy mukkot sem értettek abból, amit mondtunk. Így lehet az, hogy egy taxi sofőr egy úton ötször kérdezi meg, hogy hova szeretnénk menni ("Where U go?" :) - csak így, egyszerűen! ). És Guri mégis csodálkozik azon, hogy félek az itteni léttől és mondtam neki, hogy egyelőre nem szeretném egyedül kitenni a lábamat, hiszen itt állnak a sofőrök ugyan a ház előtt, de nem értik, hova akarok menni, sőt, egyelőre én sem, ugyanis ezek az út szélén álló bodegák annyira egyformák, hogy sem az utcákat nem vágom, sem azt, hogy a bodegákban milyen üzletek vannak. Mentségemre szóljon, hogy tegnap este Guri sem tudott egy gyógyszertárat megkülönböztetni egy optikai szalontól, pedig ő február óta itt él.
Tegnap már nem kellett bemennie Gurinak dolgozni :)))), ennek nagyon örültem. Este bementünk sofőrrel a városba egy-két dolgot venni és utána kikötöttünk az Eurobier nevű helyen, ahol lehet csapolt sört kapni. Ez nagy dolog, ugyanis a legtöbb helyen nem hűtik a sört, hanem megkapja az ember a meleg dobozos sört és jéggel hűti. Hááááááát....
No, ezen a helyen meglepő módon belebotlottunk egy siemenses szülinapot ünneplő társaságba, ugyhogy ettünk-ittunk! :) Ja, igen, itt gyorsan megtanulja az ember, hogy Bandinak mennyire igaza van, amikor azt mondja, h akkor kell enni, amikor VAN és nem akkor, amikor az ember éhes!
No, de az élmény, amitől legszívesebben sikítófrászban kitörve rohantam volna hazáig, az a WC-ben ért. Guri figyelmeztetett, hogy gusztustalan a WC, de ilyen kedves kis társaságra azért ő sem gondolt! De hát ha az ember sört iszik, akkor ugye előbb-utóbb pisilnie kell. Nekem biztos. :) Előszörre nem is tűnt olyan vészesnek, de másodszorra földbegyökerezett a lábam, amikor az amúgy egy négyzetméteres WC helységben a WC deszkán egy 6cm!!!-es csótány mászkált. Háromszor visszafordultam, de azután győzött az, hogy nagyon kellett pisilnem.

















És hogy még egy kedves kis élményben legyen részem, az asztalhoz visszaérve egy amúgy kivételesen kedves vietnami srác, tényleg!, közölte, hogy most másképp nézek, ki mint az esküvői fotókon, majd hozzátette, hogy "You are fatter now." No, hát így érzi magát egy európai hölgy 52 kg-osan daginak az ázsiaiak között. No comment.

No, közben Guri felébredt, uh bemegyünk a városba kicsit csallangani, mert közben talán elállt az eső is (?). Ja, és hogy miért van itthon most Guri? Délelőtt hazajött, mert egy szerencsétlen flótás meghalt ma az építkezésen, nem éppen "ágyban, párnák közt"...

No, hát remélem, hogy a nehezén túlvagyok."