No, eddigi hagyományomhoz híven ezúttal is visszafelé mesélem el az eseményeket egészen addig, hogy több, mint 2 hete hazautaztunk. Először lássuk a visszaérkezést Ca Mauba, a friss élményeket!
Nekem másodszorra már nem volt olyan sokkoló élmény ide betenni a lábamat. Most tudtam, hova jövök és kicsit fel is töltődtem otthon, úgyhogy sokkal könnyebb volt. Guri persze a polgári és az egyházi esküvőnk után jött vissza ide - egyedül! - úgyhogy ezért lehetett neki mindig rossz élmény.
Kíváncsi voltam, hogy tényleg kitakarítottak-e, ahogy elutazásunk előtt kértem a portán, ugyanis mindig mindenre rábólintanak, hogy persze, igen, és ha nem vagyunk elég rutinosak, akkor a konkrét időpontban derül ki, hogy 1. nem értették igazából, 2. nem jól szervezték le, 3. vagy egyszerűen csak ki tudja, milyen okból, de kérésünk nem teljesül. (Ez mondjuk elég kínos is lehetett volna, mikor a saigoni hotelben hajnali 4 órás ébresztést kértünk, de kíváncsiságból, vagy éppen rutinból? beállítottuk telefonjainkat is - így történhetett az meg, hogy mi ébresztettük fel a recepción legédesebb álmát alvó emberkét, hogy akkor fizethetnénk-e és ugyan hívna-e nekünk egy taxit, amit mellesleg előző nap szintén rendeltünk.) Valószínűleg takarítottak, biztosan nem tudom, de apró jelek mutatták, hogy valaki(k) jártak a lakásban. Másképp fogalmazva lába kelt egy-két dolognak, megint másképp ez úgy hangzik, hogy kiraboltak minket :). No, mindjárt meglátjátok, miért is mosolygok ezen: két söröskorsó és egy szappan tűnt el ugyanis! :D :D Páran reflexszerűen azt kérdezté(te)k, hogy nincs-e széf a lakásban. Nos, széfünk ugyan van, de szappant széfben...? ;) Szerencsére az értékeinket hazavittük és eddig más hiányosságot nem vettünk észre. Eddig. :D :D
Elkezdtem jógázni :), meg tornázni, hogy mozogjak. A tornához van egy mókás történetem - többfelvonásos. Korábban annyira fájt a hátam az itteni ágytól, hogy kértem Gurit, érdeklődjön bent a titkárnőknél, van-e itt gyógytornász, vagy fitness óra vagy bármi ilyesmi... Itt ugyanis mindenki edzőterembe jár gépeken erősíteni - ez mondjuk itt az apartmanban is van, de nem annyira az én asztalom - vagy pedig állítólag hajnalban felkelve egyéni thai chi szerű tornát végeznek. Hát ennyire korán még nem sikerült felkelnem, hogy ezt lefüleljem... Szóval a titkárnőkön keresztül egy állítólagos fitness óra sejtelmes körvonalai látszódtak kirajzolódni. Susival útra is keltünk, hogy utánanézzünk, annyi infónk volt, hogy a posta és a könyvtár felé keressünk. Lejártuk a lábunkat, a legkülönbözőbb szerzetekkel találkoztunk, beszéltünk, mutogattunk, mire kiderült, hogy a könyvtárban van az a bizonyos edzés. Hurrá! Vannak is gépek a másodikon - igen, a könyvtárban - de egyetlen angolul beszélő fickó biztosított minket, hogy minden du. 5-kor óra is van. No, mi ezzel egy időre meg is elégedtünk a válasszal. Tegnap gondoltam egyet és elmentem 5-re a könyvtárba. No, persze, csak lézengtek ott az emberek, senki sem tudott nekem segíteni, csak mutogattak az erősítő gépekre. Hát a könyvtári fitness edzés rejtélye továbbra is rejtély maradt...
Tegnapelőtt egyéb más gyümölcsök és zöldségek között paradicsomot is vásároltam. Így festenek:

Pontosabban csak azt hittem, hogy paradicsomok, engem teljesen megtévesztettek! A szárcsonkjuk ugyan fura volt és nehezebb is volt leszedni, mint egy közönséges paradicsomét, de hát gondoltam, egy viet paradicsommal van dolgom. Amikor felvágtam őket, akkor nem láttam a sok kis apró ismerős magot. Olyan fura volt, kocsonyás ugyan, de nem a megszokott módon. Megkóstoltam, inkább édes, mint sós, de nem tudom mihez hasonlítani. Lefényképeztem a kis cseleseket a szárcsonk felől is kettőt, meg belülről is, meg a magokat is rátettem a kistányérra.

Csupa rejtély az Élet, nem? ;)