Úgy döntöttem, okosabb, ha a hajón nem megyek el WC-re, de sajnos a hajóállomáson már kénytelen voltam. Hát itt sokféle WC-ben jártam már - és tegyük hozzá, hogy engem általában a közvécék nem riasztanak vissza - de ez volt mind közül a nyertes darab. Nem részletezem, szerintem el tudjátok képzelni, de azért azt kiemelném, hogy a mosdókagylóból egy alá helyezett vödörbe csurgott a víz. No, legalább folyt a csap, ez is valami! :)
Guri egy kollegájával jöttünk haza, akinek ca maui barátnője van, ők mondták, hogy a 4-5 órás kocsiút előtt álljunk meg valahol kajálni. Örültünk neki, mivel nem is reggeliztünk. Találomra megálltunk egy helyen, ahol sok robogó állt, gondolván, hogy ahova sokan járnak, az rossz hely nem lehet. Az étterem egy hatalmas hangár volt műanyag asztalokkal és székekkel és természetesen az itt mindenhol szokásos tengeri herkentyűket tartalmazó medencékkel a közepén. Még csak dél volt, de a fele társaság már dőlt le az italtól a székekről, én először azt hittem, hogy valami esküvőbe csöppentünk bele, de kiderült, hogy csak egy átlagos vasárnapi ebédbe.
Nekem nem lopta be magát a szívembe azonnal a hely, egyrészt, mivel kosz és zaj volt, de ezt mondjuk még megbocsátottam volna, de amitől ismételten csak sikítófrászban hagytam volna el a helyet azonnal, az az, hogy belépéskor valahonnan egy csótány esett be a dekoltázsomba. Hát jó pár 10 perc kellett, hogy összeszedjem magam, miután kipöcköltem a drágát a hónom alól. Kezdem azt gondolni, hogy irántam valami kiolthatatlan vonzalmat éreznek a csótány haverok. Az érzés nem kölcsönös. :S
Előítéletemet félretéve azt kell, hogy mondjam, hogy igazán jót ettünk itt, a marha és sertéshusitól kezdve shrimpiken és rákokon keresztül a kígyóig. Fennséges étkek vándoroltak ki ebből a nem éppen ÁNTSZ-biztos konyhából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése