2008. szeptember 11., csütörtök

esik, esik és esik... :S

Negyedik napja zuhog az eső, úgyhogy muszáj egy kicsit írnom saját szórakoztatásomra.
Tegnap este azért elmentünk vacsorázni a PhoXua-ba, de busszal mentünk, taxival jöttünk, uh nem sikerült kiszellőztetni a fejemet, pedig kora délutánig az apartmanház generátorának berregését hallgattam, meg a benzingőzét szívtam, uis elment az áram. (Háááááááááát, ezek szerint nem dolgoznak elég gyorsan Guriék... ) Szóval egy kis friss levegő, meg mozgás jólesne.
Addig is, amíg erre lehetőségem nyílik, elmesélem, mi volt Xoianál. Ő Guri főnökének a felesége és újdonsült anyuka, 4 hónapos a kisfiuk, Raphael. (vagy f-fel, nem tudom...)

No, először azt hittük, hogy Xoia kirgiz go-go táncosnő, azután kicsit árnyalódott a kép. Xoia uis orosz, csak Biskekben élt, de kiderült, hogy nem sokat volt otthon, uis 18 éves korától kezdve folyamatosan járt Kínába egy tánccsoporttal hotelekben fellépni. Ott találkozott német férjjelöltjével is. Mutatott a showműsorokról felvételeket, mindenfélét táncoltak a latintól kezdve a modern táncon keresztül néptáncokig, persze oroszt - mondanom sem kell, hogy nem igazán hasonlított ahhoz, amit szalagavatón orosz tánc elnevezés alatt előadtunk az osztállyal, inkább magyar néptánchoz hasonlított. Illetve voltak zsonglőr, meg break betétek is, mert az egyik lány korábban cirkuszban dolgozott, az egy szem fiú pedig breaktáncos volt. Emellett keresetkiegészítésként vállalt Xoia szórakozóhelyeken is fellépést. De azért gondolom az eddigiekből is kiderült, hogy olyan nem kell félteni típus. :) Javarészt itt volt terhes Vietnámban és Saigonban szülte kisfiukat, uh ők is elég régóta itt vannak, de most már minden nap rágja a férje fülét, hogy nem erről volt szó, hanem Thaiföldről. Hát ezt bukta szegény...
Azt már megszoktam, hogy a vietnamiaknak csak úgy viccből válaszolok a "Where (are) U from?" kérdésükre, mert reménytelen..., de azt nem gondoltam volna, hogy egy angolul jól beszélő orosz nem fogja tudni kis hazánk angol nevét. Sőt. Igazából nem is ismeri Magyarországot, m miután kikerestük neki az angol-orosz szótárból, megkérdezte, hogy na és "Milyen a te országod? Hatalmas és szép?". Mondtam neki, "Igen, kicsi és szép!"

No, Susiról már sokat meséltem, most megörökítjük itten őket is a barátjával:

És még valakit szeretnék Nektek megmutatni, Simont, egy fülöp-szigeteki kismanót, aki három hétig volt itt, de ez alatt a rövid idő alatt is mindenkit levett a lábáról:

2008. szeptember 8., hétfő

Nagypapámnak szeretettel - † 2008.09.07.

REMÉNYIK SÁNDOR - Végrendelet /részlet/

Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak.

Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek.

Sok titkom rábízom a szélre,
Semmit se várva és semmit se kérve.
...
A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol - és mindenütt leszek.





Nagypapám a Csúcshegyen, ahol legjobban szeretett lenni

2008. szeptember 5., péntek

Újra itt, kedves Olvasóim! :)

No, hát a mai események örömére leporolom a laptopomat és készítek egy újabb bejegyzést, ill. beszúrok egy-két Susitól kapott képet.
Nagy nap ez a mai, az ő nagy napjuk :
Ezúton is sok boldogságot kívánunk Nórinak és Bipinek férjurammal!

No, hát sok víz lefolyt a Mekongon, mióta nem írtam, uh nézzük először a tarsolyomat, miket tartogatok a kedves olvasóimnak: voltunk Susival Xoianál, a korábban Kirgizisztánban élő orosz feleségnél és újdonsült anyukánál, illetve az itteni nyelvről, írásról és a nekünk furcsa szokásokról és észjárásról is szeretnék majd írni - de ezúttal csak meghúzom a mézesmadzagot és hosszú körmondatok helyett beszúrok pár sokatmondó képet.
Kiderült, h Suzie így írja a nevét: Susi, úgyhogy ezentúl így teszek én is! ;) Szegény most beteg, lázas, pedig ezen a héten mentünk volna hozzájuk vacsizni. Reméljük mielőbb jobban lesz!
Szegény Gupim is lesérült, vasárnapi foci 2. percében elesett, de elég szerencsétlenül, a kinyújtott kezére, uh a könyöke megadta magát és kiugrott helyéről. Már épp indultak is segítségért, ugyanis a keze meg sem moccant ezek után, de bátor férjemnek a kórház szó hallatán ínába szállt a bátorsága és visszapattintotta a helyére a kis kezét. Sajátkezűleg! :D :D
No, hát most már úgy néz ki, túlélte, de azért forgolódtunk pár éjszakát álmatlanul az ágyban, ő azért, mert fájt a karja, én meg azért, mert neki fájt a karja.
Itt ezek történtek, de otthon is van kikért imádkozni, kikre gondolni.

Susi nemrég küldött nekem pár szenzációs képet, így végre meg tudom Nektek mutatni, hogyan sziesztáznak, ill. alszanak itt a robogóikon az emberek.

Ez a fickó csak pihen a robogóján, ha alszanak, akkor azt fordítva teszik, az ülésre fekszenek és a kormányra teszik a lábukat. Kényelmes lehet...
A másik zseniális kép pedig a piacon készült, IGEEEEN, husit áruló nőt ábrázol :). Lássuk!
Ja, igen, egészen belejöttem a husik vásárlásába és elkészítésébe, sikerült nem rágós vörösboros marhapörit készítenem, de felkerült az étlapra Zsozsó féle paprikás husi is, rozsdás husi és Zümi féle ún. kísérleti husi is. Hmmmmm! Mindegyik után megnyaltuk mind a tíz ujjunkat - szigorúan a másik tízét! :D