Elindulunk. Mint a heringek, úgy ülünk a hajóban és a hajó csoportvezetője, de még inkább mindenese, akit mi csak "maláj rablónak" neveztünk egymás között, próbálja viccelődve elterelni a figyelmünket a gyülekező felhőkről. "Pedig voltak jelek, nem mondom, hogy nem voltak jelek..." /id. M. M./
Maláj rablónk jól megszerkesztett - és gondolom, már párszor bevált - köszöntője után igyekezett megmozgatni a csapatot. Kérdezte, ki honnan jött és mindenkit köszöntött is a saját nyelvén. (Egyébként becsületére szóljon, meg is jegyezte, ki, honnan jött!) No, nekünk ezt válaszolta: "Sorry, még sohasem találkoztam magyarokkal..."
No, a vicces kis bevezető után - nagggyon tudott ám maláj rablónk, tényleg! :) - azért az esőnek még hatásosabban sikerült megmozgatnia a népet. Előtte már egy ideje figyeltük, hogy a kikötőben szépen süt a nap, ellenben pont arrafelé, amerre tartottunk, fekete, hatalmas felhők gyülekeznek. És mi csak nyomtuk a gázt, nyomtuk a gázt! (Bocsánat, gázolajat - gondolom.) Hát persze, el is erett az eső... No, ekkor kiderült, kik voltak azok a szerencsések, akik először szálltak be a hajóba és hátra, középre ültek le a padsorokba. Vagy, ha már a szélén ültek le, akkor a bal szélére, mert ott leengedtek egy hatalmas KÉK :) - de inkább csak az a lényeg, h átlátszatlan - neylont, ami szárazon tartotta az ott ülőket. No, remélem kitaláljátok, mi hol ültünk! Hát persze, JOBB oldalon!! :D Szóval mi és az elől ülők jártunk a legrosszabbul, mivel az elől ülőknek ugye feltétlenül becsap az eső, nekünk meg valamiért nem engedték le a neylont, csak miután ronggyá áztunk. No, küzdöttünk az elemekkel, az biztos! :))
Volt egy pillanat, amikor azt hittem, felborulunk. Persze rutinos vitorlázók, hajósok most biztos jót mosolyognak, de azért tanmesébe illő jelenet játszódott le a hajótúra elején, nemsokkal azután, hogy eleredt az eső. No, a helyzet a következő: eső zuhog, bal oldalon neylon kifeszítve, elől ülők esőkabátokkal és esernyőkkel küzdenek csekély sikerrel, ámde annál nagyobb elszántsággal, jobb oldal egyelőre ok, mivel kicsit balra kanyarodunk. No, de ez hirtelen megváltozik, jobbról dől be a víz! No, nálunk sem esőkabát, sem türelem, uh mi és még jó páran jobb oldaliak futás át bal oldalra. Legénység azonban bal oldali neylon meghosszabbításával van még mindig elfoglalva, - ergo ők is a bal oldalon - és vitorlaként feszül a következő neylon, balra húzva minket - amikor amúgy is kanyarodunk - uh futás közben kisandítok erre-arra: jobbra ég, csupa ég, hűha, rettegve fordítom a fejem, balra... víz, CSAK VÍZ!!!!!! (Hát nem tudom, de olyan 45 fokos dőlésszöget tuti megszavazok neki.)
Ja, igen, az átlátszatlan neylont azért emeltem ki, mert vicces volt, amikor mindkét oldalon le volt eresztve, ráadásul ugye szürkeség, meg eső, uh amúgy se lehetett látni, uh egy szerencsétlen fickó állt a hajó orrában és hadonászott, hogy erre, meg arra. Hát valahogy ez is inkább kabaréba illő jelenet volt...
Az első pár óra így telt el, esett, elállt, esett, elállt, azután a nap további részében szerencsére szép időnk lett, kisütött a Nap is! :)
Jó kis vegyes összetételű volt egyébként a társaság, mind az érkezési helyet, mind a hőérzetet illetően, volt uis, aki bélelt kabátban vacogott a hajón, míg az amerikai és kanadai srácok egy szál kisgatyában tették meg végig az utat.
Ja, az még vices volt, hogy az első állomásunk közvetlenül a hatalmas zuhék után volt. Lehorgonyoztunk, és a csapat nagy része döbbenten nézte csöpögve és dideregve, h néhányan becsobbannak a vízbe. :)
Volt még karaoke party a hajón, kajáltunk is egyszer tengervízben mosogatott edényekből :), meg kikötöttünk egy tengeri akváriumnál - itt hatalmas halakat láttunk, meg cápákat - meg kikötöttünk egy szigeten, ahol motorcsónakkal vontatva felröppintették az emberkéket egy ejtőernyő segítségével. Most így hirtelen ennyi jut eszembe, az órás didergést leszámítva mókás volt, de azért annak is örültem, amikor visszaértünk a hotelba és vehettem egy forró zuhanyt. :P
Legközelebb ide látogatunk el :) - >

