"A Budapest-Frankfurt út eseménytelenül telt. A Frankfurt-Bangkok-Saigon útvonalon Boeing 747-tel repültem, Guri szerint mindenki úgy ismeri, hogy Jumbo Jet - nem tudom, de az biztos, hogy ekkora géppel még nem repültem életemben, szinte nem is éreztem, hogy repülök. Éjjel persze nem nagyon bírtam aludni, kényelmetlen volt, meg szomjas voltam és nem bírtam elkapni a mellettem elszáguldó stewikat (pedig Anna mondta nekem, hogy vegyek vizet - hát igen! :) ), de ezeket leszámítva nem volt olyan vészes, nem fáradtam el a kelleténél jobban. :) Első élményeim az ázsiaiakról, Nóri kedvéért sárgákról :) nem lesz nagy újdonság, de valahogy élőben jobban megérinti az embert. Az egyik, hogy kimondottan NAGYnak éreztem magamat :)), kb. a pasikkal vagyok egy méretű, de a satnyábbakat még így is lenyomom :). (Ez elsőre nem volt rossz érzés, de erről majd később bővebben.) A másik - ami evés közben különösen nem felemelő élmény - amikor megtapasztalod, hogy ők tényleg nem fújják az orrukat, hanem szívják és lenyelik. Már bocsánat. És én kajáltam közben!!
Bangkokban kiszálltam, az összekötő folyosón megcsapott a párás, meleg levegő, és az egész reptéren is meleg volt. NEM FÁZTAM! :)) Ujjatlanra levetkőzve észrevettem, hogy a meleg ellenére nem öltöznek lazán az emberek, durvább idő van, mint az Antillakon és mégis be vannak öltözve, többnyire hosszú nadrágot és legalább rövid ujjas polot hordanak, és ez itt Ca Mauban sincs másképp. (Mondjuk azon is meglepődtem, hogy itt, Ca Mauban nincs olyan nagyon meleg most, általában felhős az idő, no, meg persze többnyire esik, uh azért mégsem olyan nagyon meglepő :D :D. Guri szerint azért meleg van :D)
A saigoni reptéren könnyedén megtaláltam a tömegben Gurit, akinek a feje kimagaslott a többiek közül :))). Kinyílt az ajtó és úgy éreztem magamat, mintha egy fürdőben lennék felöltözve és sírva Guri karjaiba siettem.
Beszálltunk egy taxiba, ahol megtapasztaltam az ázsiai közlekedés szépségeit. Most értettem meg csak igazán, Guri miért mondta, hogy még ha el is fogadnák itt a nemzetközi jogsit, akkor sem vezetnék. Erre születni kell. Mármint, hogy ide, ebbe a kultúrába, és akkor megtanulod, hogy ha két autó konstans módon tart egymás felé és nyomják a dudát és egyre kisebb hely van, akkor sem ütköznek össze, és ha egy robogós olyan közel van a kocsihoz, hogy csak a fejét látod, akkor sem gyűri be a kocsi maga alá. Sávok csak úgy viccből vannak felfestve, még az is rendszeresen előfordul, hogy egy robogós, vagy akár egy kocsi a szembesávban jön és akkor sem kell csodálkozni. Ez így természetes, hiszen ő arra akar menni! Messziről izgalmas csak ez a robogósok tömegében lavírozó és egyfolytában dudáló kocsiáradat, a taxiban ülve, vagy az úton átkelve inkább félelmetes egy messziről jött, kreszhez szokott európainak.
A hotel pazar volt, érdekes és finom kaják, gyümölcsök, italok, csinos felszolgáló csajszik helyi öltözetben. Érdekes kavalkádja ez a nyugati igényeknek megfelelő helyi szolgáltatásoknak és jellegzetességeknek.
A boldogságom egészen addig tartott, amíg ki nem léptünk a hotelból. Elmentünk venni egy-két dolgot reggeli után, csak két úton kellett átkelnünk ehhez, de a fent említett közlekedési sajátosságok miatt halálfélelmem volt. Láttam, hogy a helyiek hogy csinálják, nagyon lassan lépdelnek az úton és akkor a robogósok kikerülik őket és csak a kocsikra kell odafigyelni, de ehhez olyan szinten kell kikapcsolnod az ösztöneidet, hogy én képtelen voltam megcsinálni. Ha Guri nem vezet át az úton, akkor inkább nem vásároltam volna. :)
Hát elég vicces repülővel utaztunk át Ca Mauba, nem sugárhajtásossal, hanem olyannal, aminek egy-egy propellere van a a szárnyak előtt, engem Balu kapitány repülőgépére emlékeztetett. A ca maui kifutópályát rizsföldek veszik körül, úgyhogy leszálláskor az volt az érzésem, hogy a mocsárban landolunk. Guri mesélte, hogy ha rossz az időjárás Ca Mauban és nem tud leszállni a repülő, akkor gondolkodás nélkül viszafordul Saigonba, mert csak annyi üzemanyagot visz, hogy ezt az utat oda-vissza megtegye, levegőben körözésre és várakozásra nincs idő (vagyis elég üzemanyag!).
Az apartman tényleg szép nagy, de ezek a szagok! Persze most már kezdem megszokni, szerencsére az ember orra gyorsan elfárad...
Hosszú távon nagyon idegesítő (lehet), hogy az itteni emberek udvariasságból mindenre rávágják, hogy "Yes, Sir!'', pedig egy mukkot sem értettek abból, amit mondtunk. Így lehet az, hogy egy taxi sofőr egy úton ötször kérdezi meg, hogy hova szeretnénk menni ("Where U go?" :) - csak így, egyszerűen! ). És Guri mégis csodálkozik azon, hogy félek az itteni léttől és mondtam neki, hogy egyelőre nem szeretném egyedül kitenni a lábamat, hiszen itt állnak a sofőrök ugyan a ház előtt, de nem értik, hova akarok menni, sőt, egyelőre én sem, ugyanis ezek az út szélén álló bodegák annyira egyformák, hogy sem az utcákat nem vágom, sem azt, hogy a bodegákban milyen üzletek vannak. Mentségemre szóljon, hogy tegnap este Guri sem tudott egy gyógyszertárat megkülönböztetni egy optikai szalontól, pedig ő február óta itt él.
Tegnap már nem kellett bemennie Gurinak dolgozni :)))), ennek nagyon örültem. Este bementünk sofőrrel a városba egy-két dolgot venni és utána kikötöttünk az Eurobier nevű helyen, ahol lehet csapolt sört kapni. Ez nagy dolog, ugyanis a legtöbb helyen nem hűtik a sört, hanem megkapja az ember a meleg dobozos sört és jéggel hűti. Hááááááát....
No, ezen a helyen meglepő módon belebotlottunk egy siemenses szülinapot ünneplő társaságba, ugyhogy ettünk-ittunk! :) Ja, igen, itt gyorsan megtanulja az ember, hogy Bandinak mennyire igaza van, amikor azt mondja, h akkor kell enni, amikor VAN és nem akkor, amikor az ember éhes!
No, de az élmény, amitől legszívesebben sikítófrászban kitörve rohantam volna hazáig, az a WC-ben ért. Guri figyelmeztetett, hogy gusztustalan a WC, de ilyen kedves kis társaságra azért ő sem gondolt! De hát ha az ember sört iszik, akkor ugye előbb-utóbb pisilnie kell. Nekem biztos. :) Előszörre nem is tűnt olyan vészesnek, de másodszorra földbegyökerezett a lábam, amikor az amúgy egy négyzetméteres WC helységben a WC deszkán egy 6cm!!!-es csótány mászkált. Háromszor visszafordultam, de azután győzött az, hogy nagyon kellett pisilnem.

És hogy még egy kedves kis élményben legyen részem, az asztalhoz visszaérve egy amúgy kivételesen kedves vietnami srác, tényleg!, közölte, hogy most másképp nézek, ki mint az esküvői fotókon, majd hozzátette, hogy "You are fatter now." No, hát így érzi magát egy európai hölgy 52 kg-osan daginak az ázsiaiak között. No comment.
No, közben Guri felébredt, uh bemegyünk a városba kicsit csallangani, mert közben talán elállt az eső is (?). Ja, és hogy miért van itthon most Guri? Délelőtt hazajött, mert egy szerencsétlen flótás meghalt ma az építkezésen, nem éppen "ágyban, párnák közt"...
No, hát remélem, hogy a nehezén túlvagyok."
1 megjegyzés:
Hűha :) :) a hatcentis csótányon én is NAGYON kiakadtam volna!!!! Örülök azért, hogy megérkeztél! :)
Megjegyzés küldése