2008. augusztus 5., kedd

Hangyaháború és üzenet kedves hölgy olvasóimnak

A mai reggelt hangyairtásal kezdtem. Bebizonyosodott, hogy nem volt túl jó ötlet tőlem a gyümölcstál - pedig tetszett :( - ugyanis a hangyák az ablak felől szépen, egyes sorban vonultak a gyümik felé, ott jól belakmároztak, majd vissza ugyanezen az útvonalon, de szembesávban, felettébb fegyelmezett módon, nem ismerve a vietnami közlekedési szabályokat. Gyorsan felszámoltam a hangyaparadicsomot, lemostam, megszárítottam és beraktam a hűtőbe a gyümiket, a helyét pedig letakarítottam. Na, hja! És szerencsére ezzel el is tűntek a hangyák!! :)) Ahogyan jöttek, úgy el is távoztak, amint kiüresedett a kajaraktár!
Nórika kedvéért beszúrok egy korábbi szárnyashangya-irtási képsorozatot. Az első képen felfedezem a szárnyashangya-hadat.









Majd lecsapok rájuk a kéznél levő leghatékonyabb eszközzel :) (az itteni rovarirtót uis csak akkor merjük használni, ha elmegyünk itthonról, mert Európában egészségügyi okokból betiltották) Itt éppen egy hatalmasat készülök lecsapni, egy olyat, amelyik ádázul még fényképezőgépet is tart a kezében!!

Majd persze el kellett takarítani a szerencsétlen, pórul járt tetemeket.
(No, jól van, nemsokára lesznek rizsszedő-kalapos emberkék, utcai forgatag, mocsár, biciklire kötözött zongora (láttam ilyet!!! :) ) is a képeken.

Komolyabbra fordítva a szót, hölgy-olvasóimnak ajánlom a következő részt: ezentúl még jobban fogom értékelni az európai úriemberek udvariasságát és leírom Nektek élményeimet, hogy Ti is helyén értékeljétek - már ha eddig nem tettétek volna! ;) Éljenek az európai pasik!!!:) Itteni életem során egyre jobban kezd kikristályosodni előttem, mennyire jó dolgom/dolgunk is van ottan. :) (Ezért már megérte, nem?;) )
Guri mindig mesélte nekem, hogy mennyire kedvesek az itteni emberek, meg mosolyognak rád állandóan - ez így is van - de azután feltűnt, hogy ha együtt megyünk valahova, akkor mindig rá mosolyognak először, illetve szélesebb mosolyt kap (lehet, hogy tudják, hogy nála van a pénztárca? :D:D). A pincérek is először az ő rendelését veszik fel és neki hozzák ki először a kaját, meg a piát. Kicsit azért rosszul esik ez az udvariassághoz szokott lelkemnek és emlegeti, milyen jó dolga is volt eddig! :)
Nu, mára ennyi, ma ilyen itthonülős, hangyaírtós, fordítós, főzőcskézős napom van - remélem majd izgalmasabb bejegyzésekkel is tudok szolgálni! :)

2 megjegyzés:

Unknown írta...

Zumikeeee! A kepekbol kiderul az is, hogy meg mindig ugyanolyan szep vagy - dacara a viszontagsagoknak! Ami az udvariassagot illeti, csatlakozom az europai ferfiak dicseretehez, sot, kiemelnem a magyar, es azon belul az ismeretsegi korombe tartozokat. Nem kell Vietnamig elmenni, h rjojjon az ember, h nincs ez mindenhol egyforman... Itt Parizsban is siman az uttest kozepere teszi le a taxis a 25 kilos meg a 12 kilos borondomet, es kecmeregjek ki veluk a jardara ahogy akarok... Illetve - bar eleg sokszor utaztam a varosban boronddel - meg soha, senki sem tartott nekem metrocsapoajtot, emelt nekem buszra borondot meg semmi ilyesmi. Sot, tulajdonkeppen mar azon is meglepodtem, h Maxime is hagyja a 45 kilos novereit kocsiyt pakolni, amikor neki epp ures a keze (jo persze a sajat cuccaikat pakoljak, de akkor is... nalunk ez maskepp van) Szoval UDV nektek pasik!!!! Es csok Neked Zumi!!!

zümi írta...

Sajnálom, Bébi, én biztos tartanám Neked a metrócsapóajtót! :)
pusszancs,z